Másnap, mire Rumpel felébredt, Mungo már fogott 2 egeret. Jóllaktak belőle. Rumpel oldalba bökte a kandúrt.

-Te, menjünk már be valamelyik lakásba! Vasárnap van! Például Tayloréknál mindig csirke szokott lenni. Érted, mire gondolok, nem?- villant a lány szeme, pofiján kaján mosollyal. Mungo rögtön vette az adást. Imádta a csirkét.

-Naná, hol is laknak?- vigyorgott vissza a lányra. Cic odavezette Mungot a kérdéses házhoz. Pont nyitva volt a konyhaablak. A Taylor család éppen templomban volt, de Anyuka már kora reggel elkészíti az ebédet. Ott gőzölgött az asztalon. A két jómadár beugrott az ablakon, kikerülve a mosogatót. Letelepültek a szerencsétlen szárnyas mellé. Mungo imára kulcsolta mancsait:

-Subidubi, nahát, köszönjük a kaját, zabára FEL!!!- Rumpel dőlt a nevetéstől. Honnan vesz ez a gyerek ilyen vicceket?

-Na, együnk!- adta ki az ukázt Mungo. Rumpel tele szájjal kérdezgetett Mungotól, többnyire hülyeségeket, de néha-néha közbeszúrt egy-egy értelmes kérdést is:

-Miért kell aludnunk?

-Nem tudom.

-Megeszed azt a szárnyat?

-Tiéd lehet.

-Köszi! És, hogy keveredtél a Jellicle sikátorba?

-Jellicle sikátornak hívják?

-Ja. Hogy keveredtél oda?- ismételte Rumpel önmagát.

-Ááá, hát, seholsem látnak engem szívesen, frász tudja miért- vonogatta Mungo a vállát. Valamilyen homályos oknál fogva ő is teleszájjal beszélt.

-Ide-oda szoktam kóborolni, egy ideig letelepszem valahol, aztán, mikor nem látnak már szívesen, akkor tovább megyek- folytatta zavartalanul.

-Hm- Rumpel teljesen elgondolkozott.

-A pingvinek az Északi- vagy a Déli-sarkon élnek?- "Ez aztán a kérdés" gondolta Mungo.

-Nem tudom. Honnan jönnek ezek a kérdések?- mondta élőszóban.

-Csak úgy, a fejemből. Lehet, hogy kissé zizinek látszom, de valójában nem vagyok az- nevetett Rumpel. Közben teljesen kivégezték az ebédet.

-Menni kéne.

-Szerintem is.

-Akkor menjünk.

Leugrottak az asztalról és felmásztak a konyhapultra, a mosogató mellé. Rumpel direkte-véletlenül kicsit megtaszajtotta oldalról Mungot, aki erre a mozdulatra hatalmas hasast ugrott a mosogatóvízbe. Prüszkölve mászott ki a még teljesen tiszta léből, aminek úgy-amúgy kamilla és mentol illata volt a Pur-tól. Mungo nagyon viccesen nézett ki lelapult bundával, miközben csöpögött róla a víz. Rumpelteazer nem is tudta megállni, annyira röhögött Mungon, hogy ő is beleszédült a vízbe.

-Úgy kellett neked, aki másnak vermet ás, maga esik bele!- csúfolódott Mungo és ő is csúfondáros röhögésben tört ki, mikor Rumpelteazer kievickélt az edényszárítóra. Rumpel csak egy megvető pillantást vetett rá, majd mindketten végigmérték egymást. Egyszerre tört ki a nevetés árja és a hasukat fogva fetrengtek az edényszárítón.

Kiugrottak az ablakon, és elfutottak a napsütésben. Hazaérve kifeküdtek a napra megszáradni. Elaludtak a nagy melegben. Munkustrap így talált rájuk.

Folyt.köv.                                                                                                             Szerkesztő: Rebecca