Mungo megint elmeredve nézte a lány ragyogó szemeit. Kicsit ideges volt. Rumpel várakozóan nézett rá.

-Hívhatsz Cicnek, ha szeretnél- ajánlotta fel barátságát. Mungo tovább szemlélte a fekete szempillákkal sűrűn körbevett szempárt.

-Igen, oké- villant mosolya, mikor eszébe jutott, hogy válaszolni kéne.

-Mi lenne, ha... -kezdte volna Cic, de megjött Bombalurina, az egyik legszebb nőstény. Már a gyűlésen is megtetszett neki Mungo, annak ellenére, hogy majdnem tetőtöl talpig sáros  volt. Most kicsit jobb volt a helyzet, Rumpel sártalanító kúrája után. Balurina odasétált Mungohoz, akit viszont közel sem bűvölt el annyira a felnőtt, érett nő, mint a pimasz fruska. A nő körbesétálgatta és farkával végigsimított Mungo nyakán. Csábító pillantást vetett rá és megszólalt:

-Na, mi az? Tetszem?- kérdezte kihívóan és kacérkodón felvonta szemöldökét.

-Szép vagy- bólintott nagyot zavarában a kandúr. Balurina csak rákacsintott és tovasétált. Eközben Rumpel teljesen felszívódott. Mungo idegesen kapkodta a fejét, hátha meglátja. Nem járt sikerrel. Munkustrap keresésére indult, hogy segítsen neki megtaláni a "kerge leányt".

Rumpel feldúltan szaladgált, de néha meg-megállt és elmerengve bámulta a földet. Tudta, hogy nem kellett volna eltűnnie, de mindig is azt mondta neki édesanyja, hogyha bajt csinál, akkor legalább NAGY baj legyen. Továbbment és emésztődött magában.

"Nem lehet igaz," dohogott" hogy már megint Balurina kavart be! Biztos, hogy utál engem! Vagy ez csak egy öröklődött késztetés nála, hogy mindig mindenbe belerondít?"-gondolta gúnyosan.

A Főkandúr és Mungo már fejüket és eszüket vesztve rohangáltak sikátorról sikátorra.

-Előre megyek, te pedig menjél balra!- utasította Munkus Mungót, aki rögtön és minden késedelem nélkül elfordult. Munkus jól tippelt.

Rumpel egy gazdátlan bicikli mellett fekve sírdogált. A kandúr kihúzta magát és óvatosan, hangtalanul- már amennyire a sérülései engedték- megközelítette a cicát. Kár volt annyira csendben lennie, Rumpel úgyse hallotta volna meg őt a nagy hüppögéstől.

-Mi a baj?- a kérdés ide-oda visszhangzott közöttük.

-Szerinted?- nézett rá a lány hatalmas, könnyes szemeivel.

-Nem tudom- zavarodott meg Mungo. Tudta, hogy ez a hangnem a szokásos, amit a lány használ mindenkivel szemben, de mégis.

-Ne is. Nem érdekes. Visszamegyünk?- kérdezte visszanyelve a megkönnyebbülés könnyeit. Mosolyt erőltetett arcára. Mungo szívéről nagy kő esett le, hogy mosolyogni látta a lányt. Odalépett hozzá és felsegítette.

-Vissza.

Rumpel odanyomta nóziját Mungoéhoz. Így bámulták egymást, mikor Munkustrap odaért. Kaján vigyorral a képén megszólalt:

-Khrmm... Most, hogy megtaláltuk ezt a "makacs csitrit", mehetünk is vissza, nem gondoljátok?- erre a néhány szóra azok ketten rögtön szétugrottak és szégyenlősen nézték a földet. Elindultak hazafelé.

Otthon

-Na, jó éjszakát!- búcsúzott ásításokkal tarkítva Munkustrap, majd elsétált.

Rumpelteazer alvóhelye előtt álltak. A pimasz csitri most nem mert megszólalni. Megköszörülte a torkát. Végül csak kibökte, ami a bögyét nyomta.

-Alszolvelem?- kérdezte egy szuszra. A kandúrt ma csak sorozatos meglepetések érték, szóval már nem nagyon lepődött meg semmin.

-NANÁÁÁ!!! Illetve igen, hogyne... Szívesen- javította ki magát rögtön. Bebújtak a vacokba és egymás mellett összebújva-gömbölyödve elaludtak.

Folyt.köv.                                                                                                               Szerkesztő: Rebecca